Prológus

Néha annyi minden megváltozik. 

2015. 01 01. 20:54

Szinte egyedül vagyok a városban, mindenki elment. Engem a szüleim nem keltettek fel hogy menjek velük. Csak néhányan kószálnak az utcán. Többnyire hajléktalan emberek vagy éppen idetévedt emberek. Csak a naplóm maradt nekem. Szóval... Egyedül maradtam. Valahol Észak-Amerika keleti partján éltem a szüleimmel és a bátyámmal. Mindenki került minket messziről, a családnevünk miatt. Night. Ebben mi az ijesztő?

Látok valakit. Egy fiút. Ijedt. Talán 18 éves lehet. Engem néz.